A Nap fúziós kohójából kiszabaduló foton 100 000 évig tartó utazáson vesz részt, mielőtt elhagyná az égitest felszínét, hogy ezután röpke 8 perc alatt elérje a Földet, ahol — néhány vulkáni kürtők kémiai energiáját felhasználó extremofil létformát leszámítva — minden földi élet alapját jelenti. Minden ami él és mozog, közvetve vagy közvetlenül a Nap energiájából táplálkozik.
Nincs ez másként az emberi civilizációval sem, minthogy néhány energiaforrást leszámítva (atomenergia, geotermikus energia, ár-apály energia) valamilyen formában a Nap energiáját hasznosítjuk, hiszen a kőszén vagy a kőolaj sem más, mint kémia kötésekben tárolt napenergia. Nemhiába figyelik gazdasági elemzők árgus szemekkel az olaj árfolyamát: az energia árának olcsósága vagy drágasága jelenti a különbséget prosperitás és válság között, ahogyan az ősi időkben az időjárás bőséget vagy éhinséget hozott.
Mindennapi életünk ritmusát is a Nap járása, a nappalok hossza és a napfény beesési szöge határozza meg. Mindezek után nem is csoda, hogy annyi ősi társadalom tisztelte istenként a Napot.
Sol Invictus (Legyőzhetelen Nap) volt a késő Római Birodalom napistene, akinek születésnapját, december 25.-ét Aurelianus császár tette ünnepnappá. Eredete az ősidőkig nyúlik vissza, személyében egyesítette Jupitert, Marsot, Herkulest, Apollót és Silvanust. Tisztelete olyan mélyen gyökerezett, hogy születésének ünnepét a kereszténység később egyszerűen átnevezte Jézus születésének napjává.
Sol Invictusnak szentelt római dombormű a Kr. u. 3. századból
Ezek után talán érdemes némi figyelmet fordítani Napunkra, így hát a jövőben, több-kevesebb rendszerességgel szeretnék írni a napenergiáról, meg bármiről, ami érdekes vagy új a Nap alatt.
